Crivac-terem

A Crivac-terem egy nyolcszögletű szoba, amelybe egy „crivac”, „sómalom” vagy “gepel” néven ismert függőleges tengelyű csörlő van felszerelve.

Az 1881-ben épült crivac az egyetlen ilyen típusú gép Európában, amelyet azon a helyen őriztek meg, ahol működött. 

A Crivac-teremben még érezni lehet a sókitermelés nyomait. Hanem úgy tűnik, a lovak patáinak csattogását hallja, valamint az „őrlők” vagy „rotariánusok” hangját, akik sót hordanak a kitermelő edényekbe, illetve a „hajtók hangját, akik a sómalmot mozgásba hozó lovakat vezették”.

A sómalom egy kitermelő gép, amit lóerővel üzemeltettek, és a só függőleges szállítására használták, amit a Rudolf-tárnából termeltek ki, és a bányafenékből a szállító galériába juttattak, a szomszédos helyiségben található kiemelő aknán keresztül. Ezen látható az építkezés éve, amelyet a gépezet tengelyébe faragtak: 1881. Ez egy másiknak a helyét vette át, amely kisebb volt, és amelyet 1864-ben szereltek fel.

A tordai sóbánya sómalmának fém alkatrészeit ugyanabban a gyárban gyártották – Resicabányán –, mint ahol azokat a vasakat, amelyből a teljes Eiffel-torony épült.

Tudjuk azt is, hogy a sómalom mindegyik karjára 1 vagy 2 lovat készítettek elő, amelyek felváltva dolgoztak. Itt az egyetlen fényforrás a fáklya volt, és a gyenge világítás, illetve a körkörös mozgás miatt a lovak rövid időn belül – mindössze 2 héttel a sóbánya elhagyása után – megvakulták.

A  Crivac-terem a sókitermelés történetével van átitatva.

[yikes-mailchimp form=”3″]